Hm..ez lenne a rendes bejegyzés, amit ígértem. Persze minden lesz, csak rendes nem. Néha elgondolkodom azon, hogy vajon tényleg abba a csoportba tartozom-e, ahol most vagyok. Sikerült ugyanis belecsöppennem egy kis hittanos csoportocskába, és néha úgy érzem, totálisan, teljes mértékben kilógok a sorból. 
   Kezdjük ott, hogy már jól összeszokott bandáról van szó, amibe én csak úgy hopp, beléptem. Szóval új vagyok, bár ennyi idő alatt bele kellett volna szoknom... 2, Mindenki vallásos már gyerekkora óta. Ezzel persze nincsen baj, de a gondolkodásunk emiatt nagyon eltér. Én lazábban veszem a vallásos ügyeket, eszméket, gondolatokat. Ráadásul kicsit szétszórt, szeleburdi, spontán, hirtelen személyiség vagyok, ellentétben velük.  Szóval kicsit gáz ez. Igen. Kedvesek, aranyosak, kedvelem őket, de nem megy...nem...nagyon nem. Egyébként imádok járni hittanra, csak még mindig nagy bennem a feszültség. És ez nem fog elmúlni. Elvileg barátok vagyunk. Elvileg. És igen, ők tényleg barátok is, de én...Nem, erősen kétlem, hogy a barátjuknak tartanának. Persze, jól van ez így, vannak barátaim, így nem is bánt a dolog. Csak nem a legkényelmesebb a helyzet, de hát ez van, ezt kell szeretni. Egyébként most elhatároztam, hogy kicsit zárkózottab leszek, mint eddig. Persze, eddig is csak felületesen osztottam meg velük a gondolataimat, nem avattam be őket az igazán mélyenszántó eszmefuttatásaimba, de úgy érzem, még ennél is zárkózottabbnak kell lennem velük szemben. Szóóóóóval mostantól szűkszavú leszek, ami a blog olvasóinak szívás, mert itt viszont dőlni fog belőlem a szó, sry. :D 
   Szóval igen, az emberi kapcsolatok bonyolultak. Vagyis...nem mindegyik. Az igazi szerelem, az igazi barátság egyszerű, és pont ezért gyönyörű is. viszont vannak ezek a látszat-barátságok, amelyek nagyon bonyolultak. És egy hozzám hasonló, egyszerű lánynak előbb-utóbb beletörik a foga ezekbe a kapcsolatokba. A kérdés csupán az, hogy mikor...