Sziasztok! Miért kell nekem mindig olyan helyzetekbe hoznom magam, amiktől kikészülök? MIÉRT??? Nem hiszem el...komolyan kicsit úgy érzem magam néha, mintha két énem lenne... Az egyik megfontolt és higgadt, a másik meg mindig bajba keveri mindkettőjüket. Elegem van magamból..olyan idióta vagyok :@ Ja, el kellene mondani, miért, ugye? 

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy megtudtam, hogy egy számomra fontos személy eléggé padlón van. Én marha elhatároztam, hogy segítek neki. Ezzel nem is lenne gond, ma szépen áthívtam hozzánk, beszélgettünk, elvoltunk. De azután... Felajánlotta, hogy hétvégén menjek el valami összejövetelre, és én mit csináltam? Na mit? Hát naná, hogy igent mondtam! Nem vagyok normális!  Persze, önmagában egy kis "buli" nem baj, sőt, tök jó...csak azok az emberek, akik ott lesznek... szóval van egy olyan érzésem, hogy nem egészen lesznek maguknál egy idő után...ugye értitek, mire gondolok?  Na meg szerintem ők alapjáraton is elég kemény arcok..szóval...Félek XD. Ráadásul anyu is tetézi a dolgot, mert azzal nyaggat, hogy hívjam el a keresztapumat, mert rá hallgatok, meg azért na.. mégiscsak jobb az, ha van egy olyan pasi a közelben, aki erélyesen fel tud lépni. De nem akarom... Ha megyek, egyedül fogok. Nem akarom, hogy azt lássa, hogy ilyen emberekkel kerülök kapcsolatba... egyből leírna... Ráadásul azt sem akarom, hogy valami kellemetlenség érje. Szerintem már az is elég nagy baj, ha én egyedül szívom meg, nem akarom belerángatni őt is. Persze anyum nem ért vele egyet, szerinte keriapu sem szeretné, ha egyedül mennék, pláne, ha még valami bajom is lesz... De könyörgöm, miért zavarná őt? Nem vagyunk összekötve, mindketten éljük a saját életünket, ennyi. Neki nem kell felelősséget vállalnia.... minek kellene? A döntéseimért én felelek, és az én dolgom az is, hogy gondoskodjak a védelmemről. Szóval majd megoldom... meg reménykedek abban, hogy semmi sem lesz a dologból XD. Na igen...elvagyok, mint a mellékelt blogbejegyzés is mutatja. Mindig túlbonyolítom az életemet... Totál idióta vagyok...