Sziasztok! Biztos sokan láttátok már azt a blogot, amit egy srác csinált azért, hogy leírja, milyen csrediáknak lenni Amerkában. Nos, én nagyon szeretem a blogot, és kíváncsian várom a bejegyzéseket. Viszont erről eszembe jutott, hogy anno nekem is lett volna lehetőségem arra, hogy kimenjek, de nem éltem vele...és azt hiszem, megbántam. A dolog lényege az volt, hogy a suliban hirdettek egy csrediák-progit, és az osztályból sokan érdeklődtek. Én is agyaltam rajta...Sokat... Itthon a családommal is beszéltem róla. A tesóm nagyon támogatta, anyukám féltett, apukám meg elengedett volna, csak nem az USA-ba, hanem Ausztriába, ahova meg én nem akartam menni. Aztán úgy voltam vele, hogy ezzel a 3 különböző véleménnyel nem megyek sokra, majd döntök én...ÉS BASSZUS, NEM MENTEM EL! Én marha! Pedig jó lett volna, de hát paráztam. Előbb utóbb a szüleim is megbékéltek volna az utazással és az általam választott országgal is. De neeem, én hülye itt maradtam. Oké, persze nem biztos, hogy megfeleltem volna a feltételeknek, de az, hogy esélyt sem adtam magamnak, még rosszabb... Pedig mennyivel másabb lenne az életem...  Az nem biztos, hogy jobb, de más..és az nekem elég lenne. Jó, persze akkor nem találkoztam volna azóta számomra fontossá vált személyekkel, ami nem jó...bár ki tudja... Az biztos, hogy most erősebb lennék, ha kimentem volna. Na meg önállóbb és talpraesettebb. És ez jó lenne. Olyan sok ismerősöm kiment külföldre, és eddig majdnem mindenki azt mondta, hogy jól döntött. Talán nekem is ezt kellene tennem? Itt hagyni ezt a kis országot, a barátaimat és a családomat? Jobb lenne? Sok a kérdés... De választ csak akkor kahatnék, ha tennék egy próbát. De egy ideig biztos nem fogom  megtenni ezt a lépést... kezdődik az egyetem, még egy dolog, ami Magyarországhoz köt.