Jah, okádék egy kedvem van. Sikerült összevesznem valakivel, és ez enyhén felbaszta az agyamat...kicsit úgy éreztem, mintha azt mondta volna, hogy sz*r keresztény vagyok, ami na...hát szíven ütött, nem kicsit. Nem értem, hogy jön ahhoz bárki, hogy kétségbe vonja a vallásos mivoltomat. Ehhez csa Istennek van joga, és a keresztapámnak. És rohadtul nem érdekel, hogy ki mennyire tapasztalt, vagy ki mennyit tud, magasról teszek rá. Ez az én életem, az én utam, és én döntöm el, hogy mit és hogyan csinálok. És igen, vannak hibáim, kezdő keresztény vagyok. Nem mindig tartom be a szabályokat, parancsolatokat, de mindig igyekszem korrigálni a baklövéseket. Sosem leszek tökéletes, ahogyan senki sem lehet az, de mindig törekszem arra, hogy jó ember legyek. És elég rosszul esik, ha ilyeneket vágnak a fejemhez. Jó volt úgy menni misére, hogy az idős nénik azt lesték, hogy miért vörös a hátsó sorban ülő lány szeme...Kicsit sem bámultak, ááá, nem, dehogy... Na mind1, majd lesz valami. A mise után legalább kicsit röhögtem, mert M.-mel elmentünk vásárolni :D Bulis volt! :D Jól éreztem magam, szeretek dumálni vele :) Na de most megyek, eléggé leeresztettem, szörnyen érzem magam...