Tudom, ezt már említettem egy másik modulban is, de úgy éreztem, ez egy külön modult is megérdemel. A vallással való kapcsolatom még nagyon friss. Egy éve kezdtem el foglalkozni vele az iskolai hitanórák keretében. Eleinte csak azért voltam ott, hogy tanuljak, később azonban hála a tanárnak, részt vehettem más foglalkozásokon is a sulin kívül. A közeg, amelybe kerültem, és a tanár nagy hatással voltak rám. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy valamit kezdenem kell ezzel a vallás-dologgal. Aztán nem is tudom, hogyan, de egyszer azon kaptam magam, hogy ott állok a templom előtt, és a keresztelőmet várom. Igen, keresztény lettem. Később meg volt az elsőáldozás is, azóta rendszeresen járok misékre. Nem akarok én itt hittérítő lenni, nem akarok ódákat írni a kereszténységről, Istenről, vagy Jézusról, de azt azért elmondom, hogy az, ha valaki megkeresztelkedik, nem fog ártani. Én pozitív irányba változtam. Sokkal nyugisabb vagyok, nem aggódok annyit. Ha valami rossz történik, könnyebben feldolgozom, ha valami jó történik, még joban tudok örülni, mint eddig. És az sem elhanyagolható, hogy 19 éves vagyok.. Felnőtt fejjel hoztam meg ezt a döntést, ami szerintem azért durva, mert ez nem jellemző manapság. De szükség volt rá, elég sok pofont kaptam az élettől, és már kezdtem feladni, de a vallással nagy mennyiségű erőt kaptam ahhoz, hogy folytatni tudjam az életet. És folytatom. Küzdök, mint a fogatlan oroszlán, amíg csak lehet.