Szép jó estét mindenkinek! Gyerekek, asszem boldog vagyok! :) El sem hiszem, ami történt...túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Egy jó barátom azt mondta, hogy ha a párommal (vagyis az exemmel) az a sorsunk, hogy együtt legyünk, akkor megtaláljuk majd egymást. És igen, megtaláltuk! Szóval ő már csak a volt exem XD. Komolyan el sem merem hinni... annyira jó megint Vele lenni. Szeretem.  És igen, tudnék élni nélküle, de eszem ágában sincs! Szeretem a csókjait, a tekintetét, az erős karjait...úgy szeretem, ahogy van.  

Viszont ma valamiért előbújt a romlott énem XD. Olyan jól esne most elszívni egy cigit, vagy inni valami töményet. Nem tudom, miért...Talán még nagy bennem a feszkó, és így akarom levezetni...talán. De ez nem tudatos. viszont vagyok annyira magamnál, hogy nem teszek ilyesmit...de tleg jól esne XD. 

Na de most megyek is, mert holnap korán kell kelnem, most meg még fizikázok... :S Pfúj, de utálom!

Béke veletek!

Halihó! Igen, ismét itt vagyok a portálon! :) Tudom, elhanyagoltam az egész oldalt, a látogatókkal együtt...bocsi skacok! Tudjátok, a szakítás nagyon megviselt. és nem volt erőm írni. 7 hete lett vége a kapcsolatunknak, de nem az van, hogy egyre kevésbé fáj... nem... egyre jobban. Nem tudom, mit tegyek, vagy mit tehetnék. Pasizni nem akarok, mert mindenkiben az exemet keresem. Van egy srác, aki rám hajtott, de egyszerűen nem tudom szeretni. El sem tudom képzelni, hogy esetleg ő legyen a párom. Ráadásul egyre jobban idegesít...minden nap felhív, és elmondja, hogy mennyire fontos vagyok neki, nekem meg már hányingerem van tőle. Aranyos srác, kedves, figyelmes, de annyira nyálas... Én meg nagyon, de nagyon nem csípem az ilyesmit. Próbáltam vele közölni, hogy mi a helyzet, látszólag meg is értette, de ugyanúgy folytatja a hülyeségeit... Nem tudom, mit csináljak vele... tényleg nem. Mondjuk nem is értem, mit akar... megmondtam neki, hogy nem őt szeretem, hanem mást, de még így is teper...talán csak khm... "arra" kellenék neki? Mert az naaagyon gáz. Na mind1, majd lesz valami. 

Más téma: Suli. Igeeen, már 7 hete járok az új suliba, és eddig szeretem. Jó, persze majd ha jön a vizsgaidőszak, akkor nagyon nem fogom csípni, de a szorgalmi időszak egész jó :). Legalább elvonja picit a figyelmem a gondokról. Bár néha elkalandozok az órákon, de hát van ilyen :D Amúgy rájöttem arra, hogy tollal szebben rajzolok, mint ceruzával! És ezt a hatalmas felfedezést a fizika órának köszönhetem! :D

Amúgy ma nagyon hisztis vagyok. Kb. mindenen elsírtam magam. Ráadásul egész délelőtt nyakig betakarózva szenvedtem. Aztán már pörögtem egy kicsit, de most megint kezdek letompulni..Lehet, hogy megint az allergiára szedett gyógyszerem üt ki? Hm... Na mind1. Nézem közben az X-Faktort...Hát nem tudom..nincs olyan versenyző, aki megfogott volna. Talán Zámbó Krisztián az ,akit megjegyeztem, meg Stone :D De hogy a PJZ mi a frásznak van ott.. .Énekelni nem tudnak, a rap szövegét nem lehet érteni... Így aztán rohadt sok értelme van... De hát ez kell a népnek XD

Asszem mára elég lesz belőlem ennyi :D. Holnap megyek csavarogni, bár kurvára nincs kedvem hozzá. .. Jobban szeretnék megint csak feküdni és nézni magam elé. Annyira nem tudom, hogy most mi van... De mikor fogom tudni??? :'(  Áááá, megőrülök...tényleg.... 

Haliii! Most ,hogy elkezdődött az új életem, arra gondoltam, hogy ideje lenne tényleg végérvényesen megváltoznom. Pörögni szeretnék, és jól érezni magamat! Eddig úgy éreztem magamat, mintha nem is élnék, mintha már régen meghaltam volna, csak valami itt tartana. De most mintha ez megváltozott volna. Azon agyaltam, hogy először a hajamat fogom kicsit átszabatni :D Vagy szöszi melír lesz benne, vagy a hajam végét fogom kiszőkíttetni, mert már amúgy is szőkül... Ja, meg nagyon szemezek ezzel a félkopasz megoldással is, bár az elég nagy port kavarna XD Mondjuk azzal a hajjal templomba menni... :D De nem baj, ha mégis emellett döntök, akkor az emberek kénytelenek lesznek elfogadni, vagy ha ez nem megy nekik, akkor könnyes búcsút veszünk. Meg a ruhatáramon is szeretnék változtatni, meg úgy mindenen :D Remélem, hogy sikerül majd, és javítani fog az életemen :D Na de most megyek, majd este írok, ha tudok. :)

Sziasztok! Igeeen, ismét itt vagyok a portálon! Mint látjátok, új design van. Próbáltam valami egyedit alkotni, sztem viszonylag sikerült is :). Mostanában elég sokat változott az életem, elkezdtem az egyetemet, szakítottunk a párommal, és azt hiszem, meg is változtam egy kicsit. 

A suli nagyon jó, szeretem. A tanárok eddig még egész aranyosak, remélem, ez így is marad. A tanulnivaló elég sok, meg elég sokáig vagyok bent a suliban, szóval nincs sok szabadidőm, de nem panaszkodok, jó ez így, legalább nem agyalok annyit. A felelősség elég nagy, tök drága műszerekkel dolgozunk, szóval nagyon-nagyon óvatosnak kell lennünk. Az osztálytársak többnyire jófejek, bár mivel sokan vagyunk, nem nagyon ismerem még a bandát :). De már sikerült találni néhány kedves emberkét ^^. Az utazást még meg kell szoknom, főleg azt, hogy a buszon néha túl közel kerülnek hozzám az emberek.. :D De hát ez van, ki lehet bírni XD Át kell érezni a közösség szellemét XDDD

A szakítás... Nos, 2 év után elváltak útjaink... Nem is tudom, mit mondhatnék a dologról...Még friss a seb, és még nagyon szokatlan a helyzet. Az utolsó szót én mondtam ki, amit nem bántam meg. Nem azért, mert már nem vagyok szerelmes, vagy haragszom az exemre, hanem mert ezzel egy új fejezet kezdődött. Nem tudom, hogy ebben a fejezetben mekkora szerepe lesz az exemnek, de az tény, hogy az előző csakis róla szólt. Megbántam, hogy Ő volt az életem központi szereplője? Nem. Sőt, hálás vagyok neki. Sajnálom, hogy véget ért? El sem tudom mondani, mennyire. 17 éves voltam, amikor összejöttünk. Most 19 vagyok...Mondhatni gyerekként kezdtem el a dolgot, és felnőttként lépek ki belőle, aminek örülök, mert most, hogy mondhatni felnőttem, erősebb lettem, könnyebben veszem az akadályokat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fáj...mert igenis pokolian fáj. Ennyire talán még semmi sem viselt meg. Két hete szakítottunk, és még mindig ugyanolyan, mint ha két napja történt volna. De hát az élet megy tovább, nem fogja megvárni, hogy megunjam a sebeim nyalogatását, így kénytelen vagyok felállni és továbbmenni. A történtekről nem sokan tudnak, és még előttük is próbálom titkolni, hogy most mit is érzek. Igyekszem elpoénkodni a dolgot, nem sírok... Persze így nehezebb feldolgozni, de azt hiszem, menni fog. Feldolgozás... Néhány embernek ez annyit jelent, hogy megrázza magát, és folytatja az életét, mintha semmi sem történt volna. Na, én nem ilyen vagyok. Próbálok magyarázatokat, okokat keresni, de nem találok. Arra már rájöttem, hogy egymást feleslegesen hibáztatjuk. Mint a kapcsolat elkezdéséhez, a befejezéséhez is két ember kellett. Ami szívás, az az, hogy eddig mindent ketten oldottunk meg, együtt vészeltük át a hullámvölgyeket, de most már külön-külön próbálunk túlélni. Sokan mondják, hogy ne foglalkozzak dologgal, nem ér annyit. De nem megy.. Ez a két év meghatározó időszaka volt az életemnek. Tök fontos döntéseket hoztam ezidő alatt. Például a kapcsolatunk előtt eszembe sem jutott a házasság, De változott a helyzet, most már szeretnék egy társat. Persze a két év alatt érettebb is lettem, most már tisztábban látok. A kapcsolatunk nagyon szép volt, életem végéig emlékezni fogok rá, és talán eljön majd az az idő is, amikor már nem fog összeszorulni a gyomrom, ha rágondolok. Látok-e esélyt az újrakezdésre? Nem. Nem tartom valószínűnek, hogy bármelyikünk kezdeményezné, hogy ismét egy pár legyünk. De ez így van rendjén, most az eszemre kell hallgatnom. :)))

Mint látjátok, volt okom a változásra :D. Azt hiszem erősebb, kiegyensúlyozottab lettem. Nem tudom, miért, hiszen most elvileg össze kellene omlanom, de nem történt meg. Jól vagyok, a hitem erősödik, sőt néha már magamban is bízom. Mondjuk az utóbbi nem csak az én érdemem. Csütörtökön ugyanis keresztapámmal sétáltunk egy kicsit, és dumáltunk. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet, és valahogy kibukott belőlem, hogy utálom magamat...utálom...gyűlölöm! De ő azt mondta, hogy igenis én is értékes vagyok, és ez nagyon jól esett, mert látszott, hogy ő ezt komolyan is gondolja.  Jó érzés, hogy van valaki, aki szerint érek valamit, és ezt ki is mutatja...így legalább van egy kicsi értelme annak, hogy még élek. Anyukám szerint is megváltoztam, nyugis vagyok és kedves... XD

Ö...asszem most már befejezem ezt a bejegyzést, mert lassan regény lesz belőle :D Bár, lenne még mit írnom XDDD

Na sziasztooooook!

Sziasztok! Eredetileg egy kis beszámolót akartam hozni az új suliról, de nem megy, sajnálom. Nem tudom, mi legyen a portál sorsa... talán itt hagyom, és kezdek egy újat, egy sokadikat. Szívem szerint az egészet újrakezdeném, és ez nem csak a portálra igaz... Most minden bzonytalan...szóval részemről szünet, bocsi. Majd ha kicsit rendbeszedem a dolgaimat, talán visszajövök.